• A Diósgyőri Labdarúgó Akadémia külföldi minták alapján a tömegesítés helyett az elitképzésre helyezi a hangsúlyt
  • A jobb kiválasztás érdekében rendszeressé válnak a fizikai, pszichológiai, terhelésdiagnosztikai felmérések
  • Az eindhoveni és zágrábi tapasztalatokat felhasználva kisebb csoportokban zajlik 2016-tól a munka, nagyobb hangsúly kerül az egyéni képzésre, a tehetséggondozásra
Sütő Szilárd (Fotó: Szabó Krisztián)

 

- Mielőtt a jövőről beszélünk, tekintsünk vissza egy kicsit az őszi szezonra!

- Az U19-es és az U17-es csapata elé a felsőházba való jutást tűztük ki célul, elsősorban azért, hogy tavasszal is a legerősebb csapatok ellen játszanak. Nem sikerült, azonban nem sokon múlt. Azt gondolom, ha mindent annak rendeltünk volna alá, hogy az első nyolcban végezzünk, akkor biztosan meglett volna. Azonban hosszú távban gondolkodunk, ezért az ősz során kétszer is emeltük a hétközbeni terhelést, amit a terhelésdiagnosztikai adatok is alátámasztanak. Ezen kívül a pillanatnyi látszatsikernél azt is fontosabbnak tartottuk, hogy a legtehetségesebb játékosok az idősebbek között pallérozódjanak. Lakatos László és Gantner Bence kora alapján akár az U17-ben is játszhatott volna, míg Boros Gábor és Ternován Patrik befért volna az U19-be, azaz mindkét esetben kivettük a korosztály két legjobb játékosát, és még a rangadókra sem tértek vissza, mert azt vallottuk, abban a korosztályban szerepeljenek, ahol hétközben is edzenek. Kérdés mindig az, hogy mi szolgálja a játékos, és ezzel együtt a klub érdekét. Az én értékrendem szerint sokkal többet ér, hogy Lakatos és Gantner az U19 egyik meghatározó játékosa, mintha az U17-et a rájátszásba vezette volna, vagy éppen Boros és Ternován pályafutása szempontjából biztosan meg lesz annak a haszna, hogy már most hétről hétre felnőttek ellen lépnek pályára. Persze nem örülünk annak, hogy tavaszra marad az alsóház, de hosszú távon a fentiek segítik elő a kiemelt tehetségek fejlődését. Ha rövid időn belül bemutatkoznak ezek a srácok az NB I.-ben, akkor ki fog emlékezni arra, hogy egy hajszállal lemaradtunk 2015 őszén a felsőházról? Az utánpótlásban elsősorban játékost építünk, nem csapatot, de természetesen szükség van a csapatra is. Egy utánpótlás műhelyt nem a bajnokságban elért eredményei minősítenek, hanem az, hogy hány játékost ad fel az első csapatba.

Az idősebb korosztályok rövid értékelése


DVTK tartalék

Nagyon fontos az NB III.-ban szereplő tartalékcsapat szerepe az utánpótlás futballból a felnőtt futballba való átmenet szempontjából. Pozitív, hogy fiatal tehetségeink hétről hétre felnőtt bajnokságban szerepelhetnek. Nehézséget jelentett, hogy korábban ez a csapat nem létezett, és a nulláról kezdtük nyáron. A szezon előtti célkitűzés a bennmaradás volt, amit féltávnál teljesítünk, de ennél merészebb terveink vannak. Nagyon büszkék vagyunk az utolsó öt hazai mérkőzésen szerzett 13 pontra. Tavasszal az a célunk, hogy idegenben is több pontot gyűjtsünk, és még több fiatal tehetséges játékos kapja meg a lehetőséget, hogy beleszagoljon a felnőtt futballba.

U19

Vitelki Zoltán csapata mindössze két ponttal maradt le a felsőház küzdelmeiről. Aki rendszeresen látta a mérkőzéseiket, az megerősítheti, hogy stílusos futball jellemezte játékukat. Zoli bátran nyúlt a fiatal játékosokhoz a klub érdekét sajátja elé helyezve. Nagyon apró dolgokon múlt a felsőház, de tavasszal is erős csapatok ellen játszunk, elég csak az ETO, az Illés Akadémia, vagy a Videoton csapatát említeni, akik szintén az alsóházban folytatják. Ebben a korosztályban is rendelkezünk olyan tehetségekkel, aki számára kemény munkával elérhető az NB I.

U17

Azt hiszem, az U17-es bajnokság legjobb edzője nálunk dolgozik Kriston István személyében. Azzal, hogy a legtehetségesebb játékosok az U19-es bajnokságban szerepeltek, szinte újjá kellett építeni a csapatot, valamint olyan játékosok kerültek be a rendszerbe nyáron, akik nem játszottak korábban az első osztályban, ezért is volt hullámzó a csapat teljesítménye. Biztos vagyok benne, hogy a Puskás Akadémia idegenbeli legyőzése nem volt véletlen, amit a csapat tavasszal bizonyítani fog.

U16

A 9. helyezés az előjeleket figyelembe véve nem rossz eredmény. Sokan féltették őket a bajnokság előtt, György Gábor azonban a kezdeti nehézségek ellenére stabilizálta csapatát. Számos nagyszerű mérkőzést játszottak, ahol több játékos kiváló egyéni teljesítményt nyújtott. A bajnokság közben kirajzolódott, hogy vannak a csapatnak olyan értékei, akiket tavasszal érdemes az idősebbek közt kipróbálni.

U15

Jó minőséget képvisel ez a korosztály is. Több olyan eredményt sikerült elérni, ami maximális koncentrációt igényelt a játékosok részéről, azonban előfordult, hogy az edzők nem azt kapták vissza - elsősorban szerényebb képességű csapatok ellen -, amit joggal várhattak volna el. Tudom, hogy ezen rengeteget dolgozik a Jordán-Szentiványi edzőpáros, ami egyetlen út tehetségeink továbbfejlődése érdekében. Innen is lesz egy-két játékos, akik tavasszal megkapják a lehetőséget a bizonyításra az idősebbek közt.

U14

Nagyon tehetséges korosztály az U14. Nem a legjobban kezdték a bajnokságot, azonban sikerült talpra állni, ami mind a csapat, mind Kiser László kvalitásait bizonyítja. Tavasszal biztos vagyok benne, hogy egyénileg rengeteget fejlődnek a játékosaink, ami a legfontosabb ebben a korban. A játékosok fejlődése pedig magával hozza azt is, hogy az első nyolcban végezzen a csapat. Tavasszal kiemelten figyeljük ezt a korosztályt.

- Akkor Boros, Ternován, Lakatos és Gantner lehet a következő Bacsa Patrik, Eperjesi Gábor, Nemes Milán, aki rendszeres játéklehetőséget harcol ki magának az NB I.-ben?

- A három fiúra mindenki büszke lehet Diósgyőrben, mert itt nőttek fel, több mint tíz évet töltöttek el a klub utánpótlásában rosszabb körülmények között, mint a mai fiatalok, mégis élvonalbeli játékosok lettek, köszönhetően a tehetségük és kitartásuk mellett edzőiknek is. Ez pontosan egybecseng azzal, amit Eindhovenben és Zágrábban láttam, hogy ne 14-15 évesen igazoljunk az ország másik végéről fiatalokat, hanem gyerekkoruktól kezdve neveljük őket, miközben magukba szívják a DVTK játékfilozófiáját. Négy nevet említettem az előbb, de ez nem azt jelenti, hogy ők révbe értek. Tévhit, hogy véget ér a munka, amikor valakinek megjelenik a neve a DVTK.eu-n, éppen ellenkezőleg, akkor kezdődik csak a feladat nehezebb része. Látjuk bennük a potenciált, de még messze nem kész játékosok, és ha ezt hiszik magukról, akkor nem is lesznek soha azok. Számtalan stabil korosztályos válogatott még az NB I.-ig sem jutott el, míg másokat soha nem hívtak a nemzeti csapatba a szövetségi edzők, mégis szép karriert futottak be, tehát semmi sem dőlt még el. Sok munkával bármit el lehet érni.

- Szóba került a hollandiai és horvátországi tanulmányút, az ottani tapasztalatokból mit sikerült átültetni Diósgyőrbe?

- Ahogy korábban elmondtam, külföldön a szubjektív edzői véleményeket objektív, mért adatokkal támasztják alá, így sokkal megalapozottabban lehet meghozni egy döntést. Az elmúlt időszakban felmértük az összes, Diósgyőrben edző fiatalt, így mindenki pontosan láthatja, hol tart a gyerek a társaihoz viszonyítva.

Diósgyőrben az elmúlt években egymás mellett élt a tömegesítés és az elitképzés koncepciója, amit a külföldi példák alapján ketté kell választani. Jelenleg van olyan korosztályunk, ahol a közel negyven főből 18 gyerek adataiból már most kitűnik, hogy felnőttként maximum hobbisportolók lesznek. Szét kell választani azokat, akiket az élsportra készítünk fel, és azokat, akik az egészség megőrzése miatt fociznak. A DVTK topakadémia, ahová azok járnak, akik szeretnének élsportolók lenni, és mérésekkel alátámasztva meg is van bennük erre a potenciál. Aki rekreációs célból focizik, az is nagyon jól teszi, számukra is hamarosan megtaláljuk a megoldást arra, hogy - Diósgyőrben, vagy máshol, de mindenképpen Miskolcon - továbbra is járhassanak edzésre. És ha a fejlődésük felgyorsul, utolérik az élmezőnyt, akkor természetesen visszakerülhetnek Diósgyőrbe, mert nem egyirányú ez az út. Ez lesz a legfontosabb feladat 2016-ban, amit már az év elején elkezdünk.

- Tehát lesznek, akiknek távozni kell Diósgyőrből?

- A döntés a gyerekek érdekét szolgálja, más környezetben jobban kiteljesedhetnek, több sikerélmény érheti a hozzá hasonló tudású játékosok között. És mindenekelőtt senkit nem hitegetünk fölöslegesen azzal, hogy kemény és kitartó munkával NB I.-es játékos válhat belőle..

Egy nagy létszámú, ráadásul heterogén csoportban rengeteg energiát rabol el a gyengébbek felzárkóztatása. És nem is ez a baj, hanem az, hogy emiatt nem marad idő és energia a legjobbak fejlesztésére, akikben igazi potenciál van. Ezért kell kis létszámú, homogén tudású csoportokat kialakítani elsősorban 8-11 éves korban. Azt szeretném, hogy például az U8-as csapatunkban azok a fiatalok edzenek egy csoportban, akikben jelen pillanatban látszik az esély arra, hogy 2026-ban ott kopogtassanak az első csapat öltözőjének ajtaján. Aki nem felel meg ennek a kritériumnak, az is focizzon tovább, de mi nem tudunk neki edzéslehetőséget biztosítani, hiszen a DVTK topakadémia, nem tömegsport egyesület. Ez biztosítja, hogy tíz év múlva a kevésbé tehetségesek esetleg büszkén mesélhessék a lelátón, hogy “együtt kezdtük a focit azzal a sráccal, aki éppen most mutatkozott be az első csapatban”.

- Hogyan lehet a vegyes csoportokat homogén csoportokká alakítani?

- Szubjektív és objektív szempontok szerint felállítunk egy sorrendet, januártól a 12 legjobb edz együtt, és a következő 12 is együtt. De ez nem jelenti azt, hogy nincs átjárás a csoportok között, így mindenkinek azért kell küzdenie, hogy feljebb lépjen, illetve megtartsa helyét a legjobbak között. Hasonlóan a valódi versenysporthoz, mert mentálisan ez fejleszti legjobban a fiatalokat. A labdarúgásban farkastörvények uralkodnak, ha valaki nem megfelelően teljesít, akkor mindig jönnek mások, akik szeretnék átvenni a helyét. Ettől függetlenül lehet jókedvű az edzés, ahol mindenki jól érzi magát, azonban a munkát teljes komolysággal kell végezni.

- Korábban piramisról volt szó, amikor a DVTK utánpótlásáról beszéltünk. Hogy marad meg ez az elképzelés?

- A fiatalabbak esetében több csoport is működhet egy korosztályon belül, illetve ezért kötjük az együttműködési megállapodásokat, mint ahogy a PSV Eindhoven is számtalan partnerklubbal rendelkezik. Szeretnénk, ha minél több fiatal nevelkedne a DVTK szakmai felügyelete alatt, akik közül a felmérések alapján a legtehetségesebbek Diósgyőrben folytathatnák. A többiek is élveznék az együttműködés előnyeit, járhatnának a DVTK első csapatának meccseire, jó körülmények között, jó hangulatban focizhatnának. Ehhez arra van szükség, hogy ne csak egyirányú legyen a kapcsolat a két klub között, meg kell becsülni a partnereket. A piramisnál maradva, korosztályok helyett inkább azt mondom, hogy a csúcs a Diósgyőri Labdarúgó Akadémia, míg a széles aljzatot a többi partnerklub biztosítja, övék a tömegesítés feladata, de ebben segítenünk kell őket.

Sütő Szilárd (Fotó: Szabó Gábor)

 

- Miért van szükség az egri és a salgótarjáni klubra partnerként?

- A diósgyőri utánpótlás-nevelésben több egykori labdarúgó is dolgozik, közülük Teodoru Borisz az aranycsapat tagja is volt. Ő mesélte, hogy egykor háromszáz gyerek jelent meg egy toborzón, ma ennek jó, ha a tizede. Sajnos nincs elég gyerek, az pedig egyszerű matematika, hogy háromszázból választva könnyebb tehetséget találni, mint harmincból. Ezért kell nagyobb területet lefedni, és a fiatalokkal úgy foglalkozni, hogy később zökkenőmentes legyen a beilleszkedésük, ha a képességeik alapján Diósgyőrbe kerülnek. De ismét hangsúlyozom, nem egy-két gyereket szeretnénk, Szombathelyről, vagy Szegedről elszipkázni, hanem a régiónk klubjaival szeretnénk mindkét oldal számára gyümölcsöző együttműködést kialakítani.

Egy rendszert szeretnék felállítani, ami személytől független. A DVTK a 106. születésnapjához közelít, és biztos vagyok benne, hogy még sokáig létezni fog. A klub jelenti az állandóságot, míg a személyek változhatnak. Ha viszont sikerül a már létező alapokon felépíteni egy rendszert, akkor az utánunk következőknek csak finomítani kell rajta az összegyűjtött tapasztalatok alapján, és a kor követelményeihez igazítva. Ez a siker titka, nem pedig az állandó irányváltás.

- Milyen egyéb külföldi tapasztalatokat lehet még átültetni Diósgyőrbe?

- Zágrábban láttunk olyan délelőtti edzést, ahol három edző foglalkozott három játékossal. Annak érdekében, hogy az egyéni képzés még markánsabb legyen, szeretném, ha a Szentes Lázár által elkezdett út folytatásaként a tehetségesek közül kiemelkedők még több edzést, posztspecifikus képzést kapjanak. Amiben lemaradásban vannak, azt be kell hozni, amiben kiválóak, azt pedig érdemes csiszolgatni. Ebben a megközelítésben is az a gondolatmenet végeredménye, hogy az egyénekre kell koncentrálni.

A DVTK filozófiát nem az asztal mellett találtuk ki, hanem megnéztük, mi volt az, ami sikerre vezette a diósgyőri focit, illetve mi az, amire vevő a közönség. Az aranycsapat hagyományait szeretnénk folytatni, akik ólommellényben edzettek és felszántották a pályát a győzelem érdekében. A támadó futballhoz, a letámadáshoz gyorsaság, erő, dinamika kell, a mi feladatunk az, hogy megtaláljuk, majd felneveljük azokat a fiatalokat, akik képesek erre a játékra. Ezért a mi tesztjeink is a DVTK stílusra vannak kihegyezve, hogy ilyen játékosokat képezzünk.

- Milyen változás vár még a fiatalokra 2016-ban?

- Az élsportra készülő gyerekek nagy terhelést kapnak az edzéseken, amihez szükség van a megfelelő energiabevitelre, ezért a bajnokságban induló csapataink labdarúgói az edzések után már idén is kaptak kifejezetten sportolók számára összeállított vacsorát. Emellett a regeneráció megkönnyítése érdekében döntés született arról is, hogy januártól a kiemelt tehetségek térítésmentesen kapnak táplálék-kiegészítő vitaminokat.

- Más újdonság is várható?

- Januártól európai mintára viselkedési kódexet vezetünk be az edzőknek, játékosoknak és a szülőknek.

- Az edzőkkel és a játékosokkal szembeni elvárások sejthetők, de mit tartalmaz a szülők viselkedési kódexe?

- Semmi olyat, ami egy kulturált embertől alapból el ne lenne várható, és eddig is elvártuk, csak most írásba is foglaljuk. Ha példákat szeretnél hallani, akkor a szülőktől is elvárjuk, hogy az utánpótlás bajnoki mérkőzéseken ne a játékvezetők tevékenységével foglalkozzanak, és az ellenféllel szemben se használjanak durva kifejezéseket. Sokkal jobb hangulatúak lesznek a mérkőzéseink, ha a „Hajrá, Diósgyőr!” hallatszik a szitkozódás helyett. De a közösségi médiára is kiterjed a kódex, nem szeretnénk például a szülők oldalán olyan valótlanságokat olvasni, ami hamis dolgokat állít az edzőkről. Több külföldi országban az utánpótlás bajnokságokban sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak a közönségre, mint a profi ligákban, már szakadt félbe mérkőzés szülői bekiabálások miatt. Ez az európai út, ami mellett elköteleztük magunkat, kérjük a szülőket, segítsenek, és vegyék ki a saját részüket is a sikerből!

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!